VÉGREEEE

Okosodik a Fiam!

A hátravetem magam, ha nem úgy van, ahogy szeretném, (de nem beszélek, olvasd ki mire vágyom!)szinte mindennapos itthon.
És végre látszik, ahogy okosodik, és lehet vele BESZÉLNI!!!

Ma felállt a kisszékre, és a kezébe vette e kést és a sajtot, és eltökélten vágni készült a levegőben…
És Emberem már edzett apukaként nem kivette a kezéből, hanem nekiállt MEGTANÍTANI, hogy lehet ezt önveszély nélkül. Kerestek vágódeszkát, beigazította a kést a gyerek kezében, és Kisemberem szeme elfelhősödött és látszott, hogy mindjárt benyomja a hiszti gombot…

És Ember kommunikálni kezdett: -Nem veszem el, csak meg szeretném mutatni, hogy kell, hogy ne vágd meg magad!!! – de látom ám, hogy hiába. És akkor újra nekifeszül, és győzködi, és látom, ahogy az értelem lassan átveszi a helyét az értelmelen csak befelé-figyelek-és-nem-az-van-amit-megálmodtam egyirányú utcának…
És megérti, és MOST először elmarad a hiszti, és tanulnak vágni EGYÜTT.

Remélem még sok ilyen lesz…

“Reagáljunk hatékonyan a veszekedésre”

SZülő: Apám, jó mérgesek vagytok egymásra!
Nagy:Igen, elvette a zebrámat, pedig állatkertet építek!
Kicsi: Én is játszani akartam!
Sz: Ezek szerint te találtad ki az állatkertépítést, és egyedül szeretted volna csinálni.
N: Pontosan.
SZ: Te viszont szerettél volna beszállni a játékba, amikor megláttad, mit csinál a bátyád!
K: Igen.
SZ: Értem. Hmm… Nem könnyű helyzet. Adott két gyerek, akik ugyanazokkal a játékokkal akarnak játszani….
Sz: Bízom bennetek, hogy ha összedugjátok a fejeteket, akkor találtok olyan megoldást, ami mindkettőtöknek megfelel!
SZ: Amíg kitaláljátok, addig én itt leszek és újságot olvasok!

“Megoldáskeresés gyerek módra”

…..
N: Nos, a én ötletem volt, és én kezdtem el játszani velük.
K: CSak segíteni akartam.
N: De nekem nem kell segítség!
K: Megtarthatom a zebrát?
N: Nem, a zebrátra szükségem van, itt a tehén.
K: Kéne még néhány kocka is az istállóhoz.
N: Micsoda pióca vagy! Jól van, itt van három kocka.
K: Kész van az istálló. Nézhetlek?
N: Igen, de ne beszélj!

Ez a párbeszédes javaslat szerepel a KÉTSÉGBEESÉSEMBEN megvásárolt (amúgy remek, jó gyakorlati példákat hozó: Testvérek féltékenység nélkül c. örökbecsűben….

Ahogy ez nálunk zajlik:
Nem értik, hogy ” adott két gyerek…” kinek adott? 😉
A kicsi nem beszél… (pedig már rohadtul ideje lenne!!!!)
Én hörögve üvöltve nem tudok higgadt Felnőtt-et játszani…
Ha elmegyek újságot olvasni, széttépik egymást…
Az én megoldásom és olvasatom szerint a Nagy problémája, hogy nem tud egyedül lenni, és a Kicsi mindent szétbarmol!!! (egyéni olvasat: ÉN sem tudok egyedül lenni, bármibe belekezdek, ott lógnak a nyakamban, és mindent szétbarmolnak….)
Ezért bezártam a Nagyomat a fürdőszobába játszani! Most is boldogan egyedül játszik.
A Kicsinek megkiséreltem elmondani, hogy a Nagynak elege van az állandó szétbarmolásból, és szeretne picit egyedül játszani, de ha kijátszotta magát, biztosan szívesen játszik majd VELE is!!!

Nagy kérdés: Én hová zárkózzam be???

Asszem tényleg nem írok egy darabig….

Rikoltozás

Ma úgy döntöttem, hogy a hülye, gyerek-TV-elő-szegezős hét után mindannyiunkra ráfér egy kis mozgás, motorozás, biciklizés, futva aggódás, hogy eddig beléjük feccölt munkám eredménye tartós-e, és vajon tényleg nem rongyolnak le a járdáról eszeveszett sebességgel…

Ennek megfelelően bölcsi után nekiláttunk menni az orrunk után, mikor, merre fordulva. Úgy negyed óra múlva már visszazökkentek a régi rutinba, meg-megvártak engem, egymást, sarkon megálltak. Gyalogosokat, futókat elengedték, lehúzódtak.

Mostanában sokat morogtam velük, és ahogy oldódott a gyomorgörcsöm elkezdtem dícsérgetni őket. Mondtam, ha ügyesen lehúzódtak, ha megvártak, stb. Aztán azt mondtam, hogy szeretek velük biciklizni és motorozni. És rájöttem, hogy bezzeg a morgás mindig HANGOS, és elkezdtem kiabálni és rikoltozni, hogy: -“Jó Veletek motorozni!!! Jó Veletek biciklizni!!!” És ők is beszálltak és ők is kiabáltak. És ebben a nagy kiabálásban éreztem, hogy oldódik a görcs, a feszültség, elönt az ÖRÖM! És főleg azt, hogy valóban jó velük! De rég kiabáltam örömömben.

Hál Istennek itt van rá lehetőség, a pusztában, vagy az M0-s alatt nem zavarunk senkit. Úgyhogy rá fogok szokni!!! Nagyon jó dolog! 🙂

Humor

Azt annyira szeretem, hogy mindkét gyereknek van humora!!! ❤

Párom épp csinálja a konyhabútorunkat, ennek örömére napok óta nagy itthon a káosz! Mindig elől a porszívó, földön a mosogatani való, nem lehet leülni, mert a fotel és az ágy tele van bútorlapokkal…

Így aztán mikor tegnap bekapcsoltam a TV-t, hogy legeltessem a Gyerekeket, (mert anélkül még jobban szétszórnák, széthordanák a mindent, ami elöl van!) látom, hogy a Kispasi helyet keres a fenekének, leülne… Talál is, a porszívót. Persze be van dugva. Persze bekapcsolja a fenekével. Felugrik ijedten. Lenéz. Meglátja a porszívót, és először elmosolyodik, összenézünk, én is mosolygok, majd mikor teljesen elmúlik az ijedtség, elkezd nevetni, és tolja újra a fenekét, hogy kipróbálja, újra beindul-e… És az arcán az ellenállhatatlan huncut mosoly!!!

A jobb meg a bal kezem

Hát folytatódik az elégedetlenkedésem, úgyhogy megint lehet, hogy szünetet tartok az írásban… 😦

Oviba megyek a Nagylányért és ébredés után mentem, mert netet kellett intéznem a szomszéd utcában. Benézek, és ott áll a Szépségem, talán a wc-re, vagy kézmosásra áll sorban, és bambul. Szólok neki, nem figyel. Ovis néni észre vesz, szól, hogy menjen elkérni az uzsonnáját. Nem mozdul, mereng.

Nevetek. Kérdem, most ébredtél Cicám? Az mondja igen. Mire Ovinéni tromfol, dühösen???! Dehogy most ébredt, csak el van varázsolva. Amúgy is olyan elvarázsolt gyerek! – mondja és a hangja csupa rosszallás. Csodálkozom.

Igen, elvarázsolt! És én milyen büszke vagyok rá!!! Miért is lenne baj, ha saját világa van, ha meséket talál ki a maga, és más szórakoztatására, ha kreatív?!

Mert lassabban húzza fel a csizmáját? Mert észrevesz és megcsodál egy pókhálót közben? Vajon a pókháló nem megcsodálni való?

Valahogy úgy vagyok ezzel, meg a pedagógusokkal, meg a világgal, hogy van egy jobb és egy bal kezem. Nem vagyok nagyon optimista alkat, a blog is azért született, hogy a jó gondolatok legyenek a MARADANDÓAK.

Szóval a jobb kezem ügyes, a bal meg erős. És kész!

És nem hívom a balt ügyetlennek, a jobbat meg erőtlennek. Mit több, elégedetlen sem vagyok velük!!!

És a Lányom segítőkész, kedves, kreatív, nagyon jó mozgású, csoda okos, összead, ismeri a számokat leírva (100-as számkörben), ismerkedik a betűkkel, sokáig tud koncentrálni, 2 alkalom alatt megtanult biciklizni, tök jó a humora és 4 éves!!!!

És vannak dolgok, amik nem az erősségei, és ebben FEJLŐDIK! Hiszen ez a dolgunk, nemde?!

Ez sem boldog – elengedést tanulok…

Nagylányt letettük az oviban, Pasekkel “beszélgetek” az autóban a bölcsi felé menet.

L: – Sír! Én: – Ki sír? L: NEM! Én: -Mit nem, Drága? L: – Bölcsi…

Én: – Tudom, hogy nem szeretnél menni, de Anya nemsokára dolgozni megy, és nem tudjuk máshogy megoldani! Sajnálom! Szeretlek!!!

Csönd.

A bölcsiben készülődünk, átvesszük a cipőt, nincs balhé. Megszorítja a kis Epret, és a szemét, (minden valószínűség szerint a szivét is 😦 ) és vágtat befelé az ajtón. Az arca eltökélt. Visszanéz, igyekszik nem sírni. Sikerül. Én: -Uzsonna után jövök, és nagyon ügyes vagy, büszke vagyok Rád!

Hát nem könnyű elengedni…

Kooperatív társasjáték

Van mit tanulni az együtt játszásról.. Mindig megy (főleg Kiscsajszi oldalásról, mert Pasek még kicsi hozzá) a legyőzhetnék, meg a hiszti, ha véletlenül mégsem ő lett az első.

És olvastam egy társasról (valami gyümülcsöskert – vagy mi a túró) ahol a hollót (vagyis az időt) kell legyőzni, és mielőtt beérne a célba a holló, előtte kell összegyűjteni a gyümölcsökből 4-et. (Asszem)

És előkerült a kukacos társas (még Unokaöcsémé volt) és már mindkettő elég kézügyes ahhoz, hogy kikapkodják a kukacokat az almából, ami ilyen felhúzósosan ki-kitologatja magából a kukacokat (nem annyira jól magyarázom, de valami olyan alapja van, mint a tátogó halas horgászásnak mágnessel).

És kapkodták ki egymás kezéből azokat a fránya kukacokat, és morogtak egymással, és aztán azon ment az ereszd-el-a-hajam, hogy ki húzza fel az almát… És ekkor jött az ISTENI SZIKRA! A feladat: EGYÜTT ki kell szedni a kukacokat, mielőtt lejárna az alma zakatolása!!!! És szerencsém volt, mert a Csaj pont nem tudta egyedül megcsinálni, és a Kispasi párat kikapott és együtt meg tudták csinálni!

És mind a kettő élvezte, és dícsérgették egymást, hogy ügyes vagy, meg amikor sikerült csapkodtak egymás tenyerébe!

Tehát volt nyugis, konfliktus-mentes 15 percem Velük 😉

Tegnap feszegettük a határokat

Barátoméknál voltunk, délután 5 körül érkeztünk. Ott picuri, 8 hónapos baba van. Beszélgettünk, boroztunk, gyerekek -ki-ki habitusa szerint- randalíroztak…

Telt múlt az idő, a Kicsit lefektették (1 légtér, ők is toleranciát tanulnak), a mieink még bírták. Aztán Csajóca ledőlt 9 körül, Pasek egy másik ágyba billent 10 körül. Úgy fél2ig ment a csendes buli, mikor elfáradtunk, és ugyan mondták, hogy lehet ott aludni, de én haza kívánkoztam. Picit felvertük a gyerekeket, hogy felöltöztessük őket, de egy hang hiszti, annyi sem volt. Aztán a havasesőben irány haza…

Megérkeztünk, mindketten felébredtek, úgyhogy vissza kellett őket altatni, és nem volt megágyazva, és eldőltünk az ágytakaróra 4esben, és kinyújtóztattam a lábaimat, és azt éreztem, hogy JÓ ITTHON, JÓ ÉLNI, JÓ SZAGOLNI A GYEREKEKET!

azaz, mindenütt jó, de legjobb otthon és tényleg jó nekem Velük!!! ❤