Paradigma váltás

Én dumálok róla, Emberem megteszi…
Hát ezért imádom! ♥

Küzdünk a káosszal. Valahogy ez annyira nehéz időszak (nekem úgy tavaly augusztus eleje óta).
Minden változik.
Hömpölyög.
Pörög.
Olyan, mint a hólavina.
Tüzezésen gondolkoztam el rajta, hogy talán nem is szenvedni kéne az állandóság, biztonság teljes hiányától, hanem inkább élvezni!
Hiszen van, aki még fizet is, hogy ezt érezze! Ezt a pörgést! (aki kiugrik egy helikopterből egy hegy tetején, hogy a szűz hóban, képességeit próbára téve, száguldozhasson lefelé!)

Megint nyakig vagyunk valamiben. Emberem, némi bíztatásra, vesz 3 mély levegő, majd a harmadikra lép. Mint a tűzbe…
És csinálja…
Letelefonálja a kellemetlent. Helyettem.
És valahogy eléri belül, hogy vigyorog, élvezi. Meglátja az előnyét. Arra fókuszál.
Irigy vagyok.
Eltanulom…
Egyelőre én dumálok róla, Ő megteszi…

 

Pöff

Pöfögünk az autóval. Három hengerrel. Ilyet is láttam már, túl sokat…

Lánykám meglát egy nagy (vagy 3 m magas) földkupacot, majd egy hasonló kő-, majd egy harmadik homokkupacot.
Egyből segítőkészen beugrik neki Tesója: Úúúú, ide le kell majd jönni Vele! Milyen kincseket tud majd benne keresni-találni!!!
Imádom Lánykámban a Meglátást, Figyelmességet, Beleérzést, Szeretetet!

Biztonság

Kiszálltunk a kocsiból és a pláza felé indultunk.
„Fogd meg a kezem!”- kérem Kisfiamat. Sok az autó, ő meg még alig egyhúsz.
Apró férfitenyérbe bújik a kezem.
Meleg. Erős. Határozott.

Vissza is jelzem neki.
„Annyira szeretem, mikor megfogod a kezem! Olyan jó!”
„Mert biztonságban vagy?” – kérdezi lényeglátóan.

Mosolyog a szívem. Meglep a benne rejlő igazság.
„Pont azért, mert biztonságban érzem magam Melletted!”