Masszír-panír

Befűtöttünk.
Előkerült a masszázsolaj.
Gyertyák, füstölő, relaxos zene kivetítve a tv-re csodás vízeséses, erdős képekkel.
Huuuuu…
Megbeszéltük a sorrendet. Én voltam az első, majd Lánykám, majd Kisfiam, végül Emberem.

Az az érzés, mikor 6 kéz masszíroz egyszerre, az leírhatatlan.
Mindenhol szeretés. Mindenhol simogatás. Mindenhol szűnik a feszültség. Önmagamba érkezés.
Aztán váltunk.
Döccenésmentesen választja ki mindenki a helyét, a végtagot, a hátat, vagy amit épp szeretne masszírozni a másikon.

Adni is szuper.
Olyan, mintha egyszerre lenne sok kezünk.
Valahogy egymásra hangolódunk.
De fárasztó is.
A végére elfáradunk. Emberemre lényegesen kevesebb jut, mint ránk.
Nem baj.

Legközelebb átéljük, hogy utolsókból lesznek az elsők.
Már alig várom…

Béke

Angyal nagynéném mellett egyszerűen jó lenni.

Valahogy jobb ember vagyok mellette.
Épp arról beszélgettünk az autóban, hogy kéne krumplis pogácsát csinálni, (ezt mindketten remekül készítjük, ugyanúgy), mikor belül elkezdtem muffogni.
-„Bakker sütni sem tudok rendesen a gyerekekkel, mert már mindkettő mást sportol, mást zenél, én meg szaladgálok, mint a mérgezett egér, szinte sosincs olyan este, mikor mindkettő otthon lenne és süthetnénk… blehh, blehh, bleh….”
Persze mindebből semmi sem hallatszik ki.
Csak ülünk egymás mellett az autóban…

És egyszerre boldog gondolataim támadnak!
-„Hiszen mindig az a bajom, hogy ha egyszerre sütünk, akkor összebalhéznak: (ÉÉÉN akarom beleütni a tojást, éééén szeretném összegyúrni, ééén stb…) Ehhez képest, ha egyszerre csak egyikük van otthon, akkor tudok békésen, csak egyre figyelve közös időt, közös élményt adni. DE TUTI!”

A derű feltámadásának oka pedig nem más, mint a mellettem ülő, rám irtó sokban hasonlító, és még több mindenben különböző nő.
Akit nagyon szeretek.
Aki mellett a jobbik önmagam vagyok.
Mindig.
De szeretnék én is ilyen lenni.
Ilyen, aki mellett jó ülni.
Aki mellett a másik egyszerűen jobb emberré válik.
De jó lenne ilyen békét találni saját magamban!

Ja, és talán ma már sütök is az Egyikkel…