Régóta motoszkál bennem egy érzés
Szeretnék sok pénzt keresni.
Ez még sosem fordult elő velem.
Nagyon régóta tartom el magam. De mindig csak annyit kerestem, ami épp elég volt.
Néha csupán a fennmaradáshoz, lyukas cipővel.
Néha jobban, de akkor a java elfolyt hiteltörlesztésre.
Azért megvoltam.
De azt az érzést, hogy a munkám értékes (pénzben is kifejezve, nem morálisan) azt még nem tapasztaltam meg.
Mielőtt a tanítás megtanulásába belefogtam volna, felmerült, hogy programoznom is lehetne.
Aztán végül ezt az ötletet elnapoltam. Kicsik még a gyerekek. Még egyéb kötelességeim vannak.
Azért B tervnek ott keringett a fejemben a lehetőség.
Itt vagyok.
Jó az angolom.
Jó fejem van a matekhoz. Is. 🙂
Brutál problémamegoldó agyam van.
Kizárt, hogy ne legyek sikeres ezen a téren.
Ez pedig, ha hinni lehet a híreszteléseknek, pár éven belül akár milliós nagyságrendű fizetéshez is vezethet.
Nyammm…
Azután beütött ez a karantén dolog.
És én napi túl sok órát is üldögéltem a gép mellett.
Hibaelhárítottam.
Rendszereztem.
Feltöltöttem.
Egyszerre 4 platformon (plusz a gyerekekéit: 2 + 4) küldtem és kaptam információt…
És rájöttem, hogy nem szeretem!
Nagyon sokat dilemmáztam, hogy ha valamiben jó lennék, akkor nem pocsékolás-e, ha azt nem csinálom…
Már megvan a válasz.
Nem muszáj mindent megcsinálni, amire képesek vagyunk!
Azt még nem tudom, honnan lesz szuper fizetésem!
derusen 