… mint egy faék… szoktam mondani, és olyan tiszteletlennek tűnik.
Pedig mindennél többre becsülöm.
Egyszerű, mint egy kerék. Ami mennyire jó, ha egy talicskán van, és segít nekem elvinni valamit, amit nem bírok el.
Egyszerű, tiszta.
Mindig visszavezet a bensőmhöz. A gyökereimhez.
Mikor itt tipródom beborozva, hogy miért is nem a gyerekeimmel vagyok ezekben a nehéz időkben…
Hazajön Emberem és szájjal pukkangatni tanítja őket. Meg repülőt hajtogatni. Meg azt eldobni. Hatékonyan… hogy elérjen akár a világ végéig….
Aki nem hiszi, hogy ez a világ legfontosabb dolga ebben a pillanatban, az hülye.
Mert MINDEN pillanatban ez a legfontosabb. Ez a mostani pillanat!
MINDEN más kevésbe fontos: mint jegyek, meg elég jó anya vagyok-e, meg elég segítséget adtam-e tanárként más anyukáknak, az most háttérbe szorul…
Mert amúgy egy maximalista hülye vagyok, és már most tök királyul csinálom, csak elhinném végre, amit már rég TUDOK!!!!